A magasságmérő alapjai
QNH, QNE és QFE: három magassági referencia
A barometrikus magasságmérő a légnyomást méri. A kiválasztott referencianyomás határozza meg a kijelzett szám jelentését. A siklóernyő pontosan ugyanott marad – csak a kijelzés értelme változik.
Hol van a nulla?
A QNH és QFE a magasságmérő nyomásbeállításai. QNE esetén a magasságmérőt STD 1013.25 hPa értékre állítják. Mindhárom kijelzés ugyanazt a nyomásérzékelőt használja, de eltérő függőleges referenciaszinttel.
Közepes tengerszint mint referencia
A közepes tengerszintre matematikailag átszámított helyi légnyomás. A starthelyen vagy repülőtéren a magasságmérő hozzávetőleg a hely közzétett tengerszint feletti magasságát mutatja.
Ne feledje: „Milyen magasan vagyok a tenger felett?” – barometrikus magasság az MSL felett.
Repülőtéri referencia
Egy meghatározott helyszíni referenciaszinten mért nyomás, rendszerint repülőtéren vagy futópályaküszöbnél. A variométer hasonlóképpen egy starthelyet is használhat nullapontként.
Ne feledje: „Milyen magasan vagyok e hely felett?” – nem az alattam változó terep felett.
Standard nyomásreferencia
Ha a rögzített beállítás STD 1013.25 hPa, a magasságmérő QNE-nyomásmagasságot jelez. Például a 6500 ft kijelzés FL 65 értéknek felel meg.
Ne feledje: „Melyik közös nyomásfelületet használom?” – ez nem automatikusan tengerszint vagy talaj feletti magasság.
Ugyanaz a repülőtér, három jelzés
A repülőtér magassága 600 m MSL, helyi QNH értéke pedig 1000 hPa. A műszer a földön marad; csak a nyomásbeállítás változik.
Ökölszabály a magasságmérő kijelzésének változására. A pontos ISA-átváltás a magassággal kissé változik. A tényleges hőmérséklet befolyásolja a kijelzett barometrikus és a valódi geometriai magasság közötti különbséget.
Miért fontos a QNE/STD a függőleges elkülönítéshez?
A helyi QNH az időjárással, időponttal és hellyel változik. Az átmeneti réteg felett ezért mindenki a következő beállítást használja STD 1013.25 hPa: az FL 70, FL 80 vagy FL 90 így minden légijármű számára ugyanazokat a standardizált nyomásfelületeket jelöli. Ez a közös skála teszi lehetővé a függőleges távolságok tervezését.
Emelkedés: QNH → STD
Amíg el nem éri az átmeneti magasságot (TA), használjon QNH-t, és a szintet magasságként adja meg. A TA emelkedés közbeni átlépésekor állítson be 1013.25 hPa értéket; fölötte repülési szinteket használjon.
Átmeneti réteg
A réteg alsó határa a TA, felső határa pedig az átmeneti szint (TL), a legalacsonyabb használható repülési szint. A TL az aktuális QNH-t követi. Az EU eljárásai szerint legalább névlegesen 1000 ft távolság marad a TA és TL magasságán haladó forgalom között.
Süllyedés: STD → QNH
A TL eléréséig használjon standard nyomást és repülési szinteket. A TL süllyedés közbeni átlépésekor állítsa be az aktuális QNH-t; alatta magasságokat használjon.
A közzétett átmeneti magasságok és helyi eljárások eltérnek. Az aktuális térképek, az AIP és az engedélyek mindig elsőbbséget élveznek.
Mit tárol az IGC-fájl?
Az IGC B-rekord külön mezőt tartalmaz a GNSS-magasság és az ICAO-ISA-nyomásmagasság számára. A FAI előírása szerint minden rögzített pont referenciája továbbra is 1013.25 hPa – akkor is, ha a pilótafülke variométere QNH-t jelez, vagy más magasságmérő-beállítást külön rögzítenek.
Egyetlen rögzített magassági referenciaszint a nyers adatokhoz
A QNH folyamatosan változik. A rögzített ISA-referenciaszint a különböző helyeken és időpontokban mért nyomásmagasságokat névlegesen összehasonlíthatóvá és kalibrálhatóvá teszi.
Független a kijelzőtől
A variométer beállítása megváltoztathatja a kijelzését, de nem módosíthatja az egyes pontoknál rögzített standard nyomásmagasságot.
Később reprodukálható
A változatlan mérési magassági referenciaszintből kiindulva az elemzés később időben és térben illesztett időjárási adatokból modellezhet egy QNH-vonalat.
Miért nem egyezik mindig a GPS- és QNH-vonal?
A GNSS és a nyomásérzékelő más módon mér és más referenciákat használ. Az érzékelők eltérései, az időjárási modell, a hőmérséklet és a GNSS magassági referenciaszintje is számít. Ezért kisebb vagy észrevehető különbségek is lehetségesek anélkül, hogy bármelyik vonal egyszerűen „hibás” lenne.
Melyik beállítás melyik közzétett szinthez tartozik?
A szinthez tartozó megnevezés a döntő. Az alkalmazandó nemzeti eljárások és a közzétett légiforgalmi információk mindig elsőbbséget élveznek.
AMSL / MSL → QNH
A közepes tengerszint feletti magasságokhoz és az ilyen referenciával közzétett terep- vagy légtérmagasságokhoz.
Repülőtér felett → QFE
Ha kifejezetten a repülőtér vagy futópályaküszöb referenciaszintje feletti magasságot kérik. A QFE nem a folyamatosan változó talaj feletti magasság.
FL → QNE / STD
A 1013.25 hPa standard nyomást használó repülési szintekhez, általában az átmeneti szint felett.
A QNH-magasság a valódi geometriai magasság?
Nem pontosan. A barometrikus magasságmérők a standard légkör modelljét használják. Az ISA-nál hidegebb levegőben a QNH-referenciaszint feletti valódi magasság általában alacsonyabb a kijelzettnél. A QNH közös barometrikus MSL-referenciát ad, de nem szünteti meg a hőmérsékletből, a műszerből vagy az időjárási modellből eredő hibákat.
Források és további olvasnivaló
- FAI: Az IGC repülésrögzítők műszaki előírása – a rögzített nyomásmagasságra és az 1013.25 hPa ISA-referenciára vonatkozó követelmények.
- EASA SERA.8015 – magasságok, repülési szintek, QNH/QFE és az átmeneti rétegben történő átállás.
- EASA ATS.TR.130 – az átmeneti szint meghatározása és a névleges függőleges elkülönítés.
Ez az útmutató a kijelzést és a repülés utáni elemzést magyarázza el. Nem helyettesíti a repülésre való felkészülést, az AIP-t, a NOTAM-okat, a meteorológiai eligazítást vagy a kötelező magasságmérő-beállítási eljárásokat.
